Hol is hagytam abba március elején? Hát persze, a tökéletes hétnél. Nos, az a hét rendesen megalapozta az elmúlt egy hónapot, és okot adott arra, hogy eddig mélyen hallgassak.

Lumboischialgia. Elég gusztustalan szó. A jelentése: ülőidegzsába. Ez egy olyan betegség, amiről én mindig azt gondoltam, hogy majd ha már elég öreg leszek, akkor talán összefutok vele egy sötét sikátorban, és maximum akkor majd már ő nyeri a játszmát.

Hát... ritkán tévedek ekkorát. Viszont a tanulópénzt uzsorakamattal együtt fizettem (és fizetem a mai napig).

A csütörtöki spinning után kezdődött a derékfájás, gondoltam, na majd pénteken a gerincjóga rendbe tesz. A gerinc jógára nem jutottam el: későn indultam el, még tankolni is kellett, nem volt nálam készpénz. Szombaton már éreztem, hogy nem jó, vasárnap pedig még jobban fájt. Volt már ilyen (gondoltam), egy-két nap, és helyre jön. Ehhez képest hétfő reggel nem tudtam felkelni. Ezt úgy kell érteni, hogy amint megpróbáltam kiszállni az ágyból, olyan éktelen fájdalom hasított a derekamba, hogy azt képtelenség megfogalmazni. Amikor megpróbáltam lábra állni, egyszerre küzdöttem az ájulással és a hányingerrel. Rettenetes volt.

Make long story short: azóta is ezzel szenvedek. Voltam neurológusnál, reumatológusnál, elindultam röntgenre (ahová azóta se jutottam el. Köszi SZTK!), kiábrándultam a tb-finanszírozott egészségügyből.

Most ott tartok, hogy elkezdtem a gerincjógát, és már voltam kétszer futni. A reggelek még mindig nehezen indulnak, de mire beérek munkába, úgy-ahogy elmúlik a fájdalom. Délutánra már egész baráti. A gerincjóga eddig nagyon nagy királyság, kár, hogy csak egyszer van egy héten.

Kezdem elölről, újra felépíteni magam. A helyzet az, hogy ez a feladat, nincs nyafogás, kifogás. Már csak azért sem, mert az összes problémámat annak köszönhetem, hogy annyira a kényelmemmel foglalkoztam eddig, hogy nem törődtem igazán magammal.

Ironikus Szarkasztikus: az ominózus katasztrófahétfő előtti vasárnap neveztem a Vivicittá 10 km-ére. Most szerdán visszamondtam a nevezést. Sérülten, fájdalommal nem állok rajthoz. Ennyit egy verseny sem ér.