Majd' egy év telt el, azóta, amióta. Volt közben sok jó, sok rossz és sok mindenféle is. A korábbi posztomban megénekelt érdekes nevű lumboischialgiáról májusban kiderült (sok-sok utánajárás meg pénzköltés után), hogy az bizony gerincsérv, nem is egy, hanem rögtön kettő: L4-5 és L5-S1 csigolyák…

A múlt hét a nagy rádöbbenések és a szívfájdító döntések hete volt. Szerdán visszamondtam a Vivicitta nevezést, mert a derék-dolog miatt esélytelen voltam a táv teljesítésére. A lemondás akkor még nem realizálódott, de vasárnap kimentünk szurkolni a Férjnek, és ott, a…

Hol is hagytam abba március elején? Hát persze, a tökéletes hétnél. Nos, az a hét rendesen megalapozta az elmúlt egy hónapot, és okot adott arra, hogy eddig mélyen hallgassak. Lumboischialgia. Elég gusztustalan szó. A jelentése: ülőidegzsába. Ez egy olyan betegség, amiről én…

Szerintem nagyjából általánosságban elmondható, hogy az ember gyerekként rühelli a futást. A kötelező Coopert, a céltalan körbe-körbe futásokat az iskola kézipályája körül. Aztán valahogy megváltozik minden. Régen én is azok táborába tartoztam, aki akkor futott csak, ha…

Néhány napja azon gondolkodám, hogy mit főzzek a brokkolikrémleves mellé, amit a család is szívesen fogyaszt. Rendelkezésemre állt többek közt egy doboz túró, meg egy rakás alma, amit záros határidőn belül fel kellett használnom, tehát úgy döntöttem, hogy velük kezdek…