Az elmúlt hét hétköznapjai a legkevésbé sem a jól megtervezett elképzeléseim szerint alakultak. Gyakorlatilag futni nem jutottam el. Egyetlen pozitívum, hogy jó pár hét óta végre eljutottam BodyArtra. Hát, mit ne mondjak, éreztem a kimaradt órákat.
Sebaj, gondoltam, majd hétvégén bepótolom. Szombaton terveztem hosszabb futást. De hiba csúszott az időmenedzsmentembe és csak 6,4 km sikerült. Az viszont fantasztikusan feltöltött. Elvileg aszfaltra készültem, az erdőbe n csak bemelegítő kört terveztem. Aztán ami ott fogadott, az rabul ejtett. Csiripeltek a madarak, zümmögtek a rovarok, illatorgia, a nap a fák lombjai között simogatott, egy feketerigó tojó úgy gondolta, nem jelentek veszély és az út széléről figyelte, amint elfutok mellette. Így aztán csak erdőkerültem.
Vasárnap délelőtt vízre szálltunk. Megkezdtük a sárkányhajó szezont. Nagyon jó keresztedzés, nekem most az izomláz jelzi, hogy van mit visszahoznom nekem is, de nem elhanyagolható a csapaépítő jellege és a természet közeli élmény sem.
Tavaly ősszel voltunk vízen utoljára. Kisfiam már akkor is lelkesen evezett, a tavaly augusztus 20-i bajnokságon versenyzett is, úgyhogy nem csodálkoztam a lelkesedésén.
Nemcsak az evezésben, de a dobolásban is lehet rá számítani. Kislányom viszont meglepetést okozott. Tavaly még előfordult, hogy nyűgösködött, unatkozott. Na ennek mostanra nem maradt nyoma. Az út első felében inkább szemlélődött.
Áteveztünk Szigetmonostorra. Kikötöttünk és fagyiztunk egyet. Ott ahol a Suhanj6 éjszakai futását szokták rendezni. Kéne menni megint…..
Visszafelé aztán a kicsi lány közölte, hogy ő is evezni akar. Meglepetésemre a nem gyerekméretű evezőt úgy fogta meg, ahogy az meg van írva. Egy kicsit küzdött az áramlattal, aztán ráérzett, hogy kell evezni. Addig hallgatta a másoknak adott instrukciókat, még aztán egyszer csak csinálta.
Kikötés után kitört a balhé. Az egyik azért sírt, mert odafelé csak dobolt így keveset tudott evezni. A
másik meg azért, mert megbánta, hogy későn döntött úgy, hogy evezni akar. C’est la vie. Majd legközelebb, gyerekek. Edzésnaptárunkba beillesztjük a sárkányhajózást is. Mert ugye: "navigare necesse est".
Mivel reggel nagyon rendes voltam és még a sárkányozás előtt megfőzte az ebédet, nem volt kérdés, hogy be kell pótolnom a heti kilométereimet. Futócipőre váltottam és elindultam. Nem bírtam ki, hogy ne tegyek néhány kört az erdőben is, de inkább az utcát választottam. 13 kilométer lett a vége. Milyen volt? Meleg volt.
De ha a K&H-t megcéloztam magamnak, akkor ehhez is szoktatnom kell magamat. Előtte pedig ott a Coca-Cola Futógála is. Nem igaz?
Elkészült az Ultrabalaton szakaszbeosztása is. Majd legközelebb azt is megmutatom, hogy melyek lesznek az UrbanChallenge Élménykülönítmény szakaszaim. Izgi!
És még mindig eladók a kilométereink! Várjuk az adományokat a Bátor Tábor részére! ♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥
Csak BÁTRAN....!
Az Urbán Challenge csapatával jótékony céllal állunk rajthoz a 2015. május 30-31-i Ultrabalatonon a súlyos beteg gyerekek élményterápiás táboroztatásával foglalkozó Bátor Tábor Alapítvány élménykülönítményeként tagjaként.
Kérlek támogass bennünket.
Hidd el, sok kicsi, sokra megy. 1000-2000 forintnyi adományod biztosan jó célt szolgál, a beteg gyerekek arcára mosolyt csal, reményt és hitet ad.
Adományaidat ezen a linken keresztül juttathatod célba:
http://www.elmenykulonitmeny.hu/banki.dora
