Úgy tűnik, hogy szép lassan legyőztem a vírusaimat.
A gyógyulás napjaiban sem tétlenkedtem, kenyeret és túrós sütit sütöttem, gyerekzsúrt szervezetem. Pótcselekvések egyértelmű.
Hétköznap este még nem terveztem esti futást, biztos, ami biztos alapon. De csütörtökön estére már terveztem a body art órát. Aztán kaptam a rossz hírt, az óra egy időre elmarad.
Az egy dolog, hogy lelkileg is padlót fogtam, de újra is kell terveznem egy időre a keresztedzéseimet. talán az úszás lesz a megoldás.
Ha már így alakult a délután, valamit ki kellett belőle hozni, ami jobb kedvre derít. Hazatelefonáltam, kimenőt kértem és elmentem Diával a Bátor Tábor Élménykülönítményének felkészítő megbeszélésére, amire a késői időpont miatt nem terveztem az elmenetelt.
Jó volt! Kellett nekem már, mint egy falat kenyér ezek után a kényszerűségből futásmentes hetek után.
Bemutattak egy kisfilmet a Táborról, gyerekek beszéltek benne. Egyszerre volt megdöbbentő és megható az a bölcsesség, ahogy ezek a gyerekek beszéltek az életükről, a táborról, arról amit ott kaptak.
Persze jó szokásomhoz híven el is bőgtem magam, mert sok év után még mindig emlékszem arra a nyárra, amikor itthon hagytak az iskolai táborból a betegségem miatt. Rájöttem, hogy sokkal mélyebben érintett vagyok, mint az gondoltam. Eddig sem volt kétséges, hogy jó ügyet pártolunk az UrBan Challenge csapatával, de most már ezer százalék.
Kaptunk edzői tanácsokat és tippeket is. Nehéz eset vagyok, azt tudom. De úgy tűnik, hogy most tényleg nincs más hátra, mint előre és gyűjteni a kilométereket, úgy, ahogy az nekem jól esik.
Olyan pozitív töltettel jöttem haza, hogy szinte azonnal vettem volna a futócipőt és az éjszaka közepén kedvem lett volna elmenni futni. Természetesen nem tettem így, helyette vasárnap húztam futócipőt, és alig vártam, hogy mehessek futni. Az eszem diktált, rövidet terveztem. Végül nem is lett olyan rövid 6,5 km, de könnyedén, nagyon jólesően.
Közben persze gondolkodtam. Ezért szeretek egyedül futni, zene nélkül, csak én és a gondolataim. Sok minden az eszemben járt, de a fő gondolataim a Bátor Tábor körül jártak.
Vajon hogyan tudom megmagyarázni és átadni, hogy mit is jelent ez a Tábor a beteg gyerekeknek. Én értem és érzem és szeretném, ha mások is megértenék.
Vajon mit élhetett át az a kis kamasz, aki így beszél: „A Bátor Tábor egy olyan gép, amibe bedobják a gyereket betegen, fáradtan, és egy sokkal vidámabb, egészségesebb, élményekkel telibb gyerek jön ki” – Peti, 15 éves,daganatos beteg táborozó
Szeretném, ha mások is megértenék és segítenének. Adnának. Tényleg nem nagy összegről van szó,csupán egy-két ezer forintról, mert ugye sok kicsi sokra megy és ezer forint egy napi ellátást jelent egy gyerkőcnek.
Nekem az, hogy a Bátor Tábor Élménykülönítményeként futhatunk az Ultrabalatonon különösen sokat jelent. Hiszen azt csinálhatom, amit úgy szeretek, futhatok ráadásul a futással jó célt is szolgálhatok.
BÁTRAN légy részese Te is ennek. Támogass bennünket. Hidd el, sok kicsi, sokra megy. 1000-2000 forintnyi adományod biztosan jó célt szolgál, a beteg gyerekek arcára mosolyt csal, reményt és hitet ad.
Az adományodat ezen a linken keresztül juttathatod célba: http://www.elmenykulonitmeny.hu/banki.dora
Fogadj örökbe egy kilométert a futásunkból! Támogasd csapatunkat!
Bátor Tábor Urban Challenge Élménykülönítmény: http://www.elmenykulonitmeny.hu/banki.dora
Forrás:
https://www.youtube.com
Képek:
http://vaccinenewsdaily.com
http://egyensulyt.blog.hu
https://www.facebook.com/elmenykulonitmeny
http://crispme.com
