Kamaszkorom rendszeres augusztusi programja volt, hogy egy hetet túráztunk a Magas Tátrában, akkor még a Csehszlovákban.
Bejártuk a Lomnici-csúcs környékét, a Tar-pataki vízesés mellett túráztunk, a Zöld-tóban gyönyörködtünk.
Mindig szerettem a magas hegyeket, bakancslistámon szerepel még néhány túra a Magas-Tátrában és az Alpokban.
Aztán egyszer egy munkahely által szervezett kirándulással a Tátra másik oldalára is átjutottam, Zakopaneba. Kicsit barátságosabbak a hegyek azon az oldalon és nekem úgy tűnik az emberek is, beleszerettem a tájba, de tíz évnek kellett eltelnie, hogy újra Lengyelország földjére lépjek. Igaz, hogy azóta viszont nem telt el év Zakopane nélkül. A ráadást a Wieliczkai Sóbánya jelenti, áldásos hatásának köszönhetően az asztmás kisfiam betegség nélkül, vagy csak apróbb megfázásokkal vészeli át a teleket.
Ha október, akkor Családi kirándulás Zakopanéba.
Még haza sem érünk, amikor a két gyerkőc már a jövő évi kirándulást tervezgeti. Én is…. kicsit másként.
Egy-két rövid kiránduláson kívül, még nem mertem nagyobb túrába belevágni a gyerekekkel. Eljön ennek is az ideje hamarosan.
De ott fekszik az a „Lovag” és évek óta nem hagy békén, meg kéne közelebbről is ismerni.
Hogy miért? Mert ott van. A Balatont is azért futjuk körbe, mert ott van, nem igaz?
Egy óvatlan pillanatomban elolvastam egy posztot, és elindult a vezérhangya, ami azóta is galoppol.
A 2015. évi „to do” listámra felkerült a Lovag meghódítása. Hogy mikor, még nem tudom, csak azt, hogy kell nekem.
Ki is ő, aki hívogat?
Hivatalos források szerint: „ A Giewont (1894 m) jellegzetes mészkőgerince a Nyugati-Tátra erdős dombjai fölé emelkedik, Zakopanéval éppen szemben. A csúcs nevének eredete nem egyértelmű, egyes források a fal (die Wand) vagy a sziklacsoport (Gewand) német szóból származtatják. Valószínűleg a Tátra egyik legnagyobb tudósa, az ismert síelő, turista, barlangász és hegymászó, a Tátrai Önkéntes Mentőszolgálat (TOPR) egyik alapítója, Mariusz Zaruski (1867-1941) jár legközelebb az igazsághoz, aki a góral Giewont családnévből eredezteti a csúcs nevét, hiszen a Tátrában több, személyeket jelölő elnevezés is létezett a régebbi korokban.
A Giewont, amely más tátrai csúcsokkal ellentétben nem magasságának, hanem elhelyezkedésének, jellegzetes formájának, a Zakopanéra nyíló kilátásnak és a hozzá fűződő legendáknak köszönheti hírnevét, jól ismert egész Lengyelországban, a kollektív tudat a Tátra szimbólumának tekinti.
A Nagy-Giewont, melynek neve a köztudatban egyszerűen csak Giewont, a Tátra egyik leglátogatottabb pontja.
A kilátás a Giewontról meglehetősen tágas. Észak felé a Gubalówka gerince az első, amit felfedezhetünk, a két gerinc között Zakopane hatalmas területű városával. Láthatjuk a Havasalját (Podhale) és a Nyugati-Tátra erdős hegyoldalait. Érdekes látványt nyújt a Vörös-hegyek (Czerwone Wierchy) csoportja, valamint annak keleti meghosszabbítása a Gáspár-csúcsig (Kasprowy Wierch). A távolban látható a Magas- és a Bélai-Tátra néhány csúcsa.
A kereszt egy jellegzetes, messziről is jól felismerhető része Zakopane városképének. Immár 112 éve áll a Giewont tetején, 1901. augusztus 19-én van az évfordulója az úgynevezett „Alvó lovag” legmagasabb ormán a kereszt felállításának és felszentelésének, amellyel Jézus Krisztus születésének 1900. évfordulójáról emlékeztek meg.
A Giewont tetején az akkori zakopanei plébános, Kazimierz Kaszelewski kezdeményezésére állították fel a keresztet, a góralok támogatásának köszönhetően. A tízegynéhány méter magas keresztet a krakkói gyáros, Józef Górecki tervezte, és az ő üzemében állították elő, összesen 400 különálló alkatrészből, melyek összsúlya 1819 kg. volt. A keresztet vonattal szállították Zakopanéba, az elemeket 18 góral szekéren vitték a Tátrába, a Konrád-völgybe. A Pokol-völgy (Piekiełka) nevű katlantól a góralok a vállukon vitték tovább az alkatrészeket. A kereszt alapozásához szükséges cementet és vizet szintén emberi erővel kellett feljuttatni a csúcsra, a betonalap megszilárdulása 6 napot vett igénybe.
A kereszt magassága 17,5 méter, alapozásához 2,5 méter mély üreget ástak a sziklába, vízszintes karjainak hosszúsága 5,5 méter. 1997-ben, II. János Pál pápa zakopanei látogatását megelőzően megváltoztatták a város címerét, az új címeren a Giewont keresztje látható, lábainál Szent Péter vatikáni címerének keresztben elhelyezett kulcsaival.”
Egy szó, mint száz, felébreszteni nem akarom a Lovagot, csak meglátogatni, hogy örüljön nekem.
Szó szoros értelmében vett KERESZTEDZÉS!
