Ha lúd, vagyis inkább nyúl, legyen kövér...

2015. április 06. 20:19 - BDori

Na de ennyire?

A zalakarosi kiruccanás hatalmas lendületet adott. A következő héten a tervek szerint futottam hétköznap este, 4 és 6 kilométert. Csütörtökre a szokásos body art órámat terveztem. De mostanában valahogy nincs szerencsém a csütörtök esti órákkal, mert csak én vagyok a nagyon lelkes, aki csütörtök este tornázni szeretne. Sebaj, lelki tornát tartottunk. Az is volt olyan jó.

Tudtam, hogy a héten nem is nagyon lesz több alkalmam a sportra, mert csajos hétvégét szerveztünk.

Pénteken munka után a nyakunkba vettük a várost és bűnt bűnre halmoztunk. Volt hamburger a Betevőben,habos, rumos mazsolás csoki, mandulás körtetorta a Csészényiben. Ó jaj, ez nem csaló nap, hanem csaló hétvége volt.

Szombaton nem siettük el a felkelést, aludtunk fél tízig. Aztán összeszedtük magunkat és elindultunk
Cserkeszőlőre, „semmitcsinálni” csak áztatni magunkat a meleg vízben.

Így is tettük. Azért, hogy a lelkifurdalásomat enyhítsem én az úszómedencében kezdtem, és ha jól számoltam, akkor azért kb. 1000 métert úsztam is. Utána egyik meleg vizű medencéből a másikba vándoroltunk, közbeiktatva egy-egy szauna-kört is.Hedonizmus a köbön.

Már jól ránk esteledett, amikor rávettük magunkat, hogy indulni kéne haza. Kerülő úton. Kecskemét után letértünk az autópályáról és megálltunk a Csalánosi Csárdánál. Megkoronáztuk a napunkat, vagy nem is tudom, mit mondjak. Na jó, az étel felét hazavittük, ez legyen a mentségünk. Akkor még nem tudtuk, hogy jelzésértékű volt a rozé, amit rendeltünk inni.

Másnap jött a hír, hogy az Ultrabalaton befutócsomagjában az a bubis Varga Rozé lesz, amit mi már leteszteltünk. Már ezért is megéri körbefutni a Balatont.

Persze a hétvégi dőzsölés megbosszulta magát és ezért csak saját magamat hibáztathatom. Mivel Cserkeszőlőn félredobtam minden eddigit, amit a meleg gyógyvíz és derekam kapcsolatáról tudtam, tapasztaltam. Kicsit sok volt a jóból és megfájdult, úgy ahogy már nagyon régen nem. Így jár, aki nem tudja, hol a határ.

Ennek következtében a héten nem futottam. De vártam a nyuszit, hogy hozzon végül néhány kilométert nekem szárazon vagy vízben is.

Hozott is! Mivel még fájt a derekam, úszni merészkedtem csak. Volt időm, nem siettetem. Meg is lett az eredménye. 3100 m úszás. Távolsági csúcsot döntöttem. Ráadásul az úszómester kitartásomat látva, ellátott hasznos technikai tanácsokkal is. A derékfájásomat is a medencében hagytam.

Mostanában a hitem is új dimenzióba került. Nem tudom miért, de ez van. Vasárnap is templomban voltunk, és a feltámadásról, az új életről szólva egy sírról és az abból, egy fa formájában fakadó új életről volt szó. Megfogott a dolog. Már a misén tudtam, hogy merre fogok futni húsvétkor. Elindultam. Megtaláltam. A nyugalmat is.

Azért foglalkoztat a dolog, hogy miért kapok másodszor is ihletet a templomban a futásra. Talán egyszer megtudom.

Hosszabbat szerettem volna futni, mert csak 8 km lett a vége. De a józan eszemre hallgattam, mert ugye tegnap még nem volt túl kecses a mozgásom. Nagyon lassú volt, totális pulzuskontroll alatt. De volt helyette napsütés, madárcsicsergés, éledő természet, Duna part. Jó volt ez így. Még akkor is, ha itthon azért pöröltem magamban az elmaradt 2 kilométerért. Majd a héten bepótolom.

De ha a múlt hét hétköznapjain ténylegesen nem is futottam, azért ott volt ám a gondolataimban.A Bátor Tábor és az Élménykülönítmény kampányunkkal megjelentünk a munkahelyi sport magazinban és a intranetes portálon is.

15 perc hírnév, de jól esett. És akkor jöhet a szokásos, hogy másoknak is lehetősége legyen ebben részt venni:

Csak BÁTRAN....!

Az Urbán Challenge csapatával jótékony céllal állunk rajthoz a 2015. május 30-31-i Ultrabalatonon a súlyos beteg gyerekek élményterápiás táboroztatásával foglalkozó Bátor Tábor Alapítvány élménykülönítményeként tagjaként.
Kérlek támogass bennünket.
Hidd el, sok kicsi, sokra megy. 1000-2000 forintnyi adományod biztosan jó célt szolgál, a beteg gyerekek arcára mosolyt csal, reményt és hitet ad.