Sok víz folyt le azóta már a Dunán, azaz inkább hullámzott a Balatonban.

2014-ben egy álom valóra vált. Azóta tudom, hogy az szép álomnak is vannak fokozatai, és 2015-ben minden tekintetben sokszorosan felülmúltuk az első Balaton körünket. Mert igaz a mondás, ismétlés a tudás anyja. De ez a visszaemlékezés az első körről szól és annak idején már megírtam az első blogomban.

 Rendet raktam a számítógépemen... Csuda dolgokat találtam a lementett régi naplómban.

Azt pedig csak írás közben vettem észre, hogy pontosan négy év telt el az első írásom óta.
És véleményem szerint véletlenek már pedig nincsenek.

Mosolyra fakasztó, néha könnycsalogató, de mindenképpen tanulságos kis szösszenetek. 

Mert bizony a kezdet nehéz volt... és persze én három nap után megállapítottam, hogy fejlődés jeleit látom magamon....

1974-ben amatőr és profi velencei evezősök versenyt szerveztek Burano szigetének megkerülésére. A versenyen bármilyen evezős csónak elindulhat.

A jól megszokott szervezésben 2015. augusztus végén a Csallóközben szálltunk ismét hajóba.

Rácsodálkoztunk, hogy 200 kilométerrel feljebb, mennyivel másabb arcát mutatja a Duna.

Időnként elkalandozunk a Duna mellől.  Abban a szerencsében van részem, hogy munkahelyemen rendszerszeresen szervez túrákat szárazon és vízen egyaránt. A vízi túráknak rendszeres résztvevői, vagyis evezői vagyunk. Így jutottunk el 2015 júniusában a Tisza-tóhoz. Egész napos, kellemes vízitúrának néztünk elébe.