"A sport elsősorban szellemi fogalom. Egy sportcsapat a társadalom kicsinyített képe, a mérkőzés az életért
való nemes küzdelem szimbóluma. Itt a játék alatt tanítja meg a sport az embert rövid idő alatt a legfontosabb erényekre: összetartásra, az önfeláldozásra, az egyéni érdek teljes alárendelésére, a gyors elhatározásra, az önálló megítélésre, az abszolút tisztességre és mindenekelőtt a fair play, a nemes küzdelem szabályaira."
(Szent-Györgyi Albert, 1930. november)

Talán ez az oka annak, hogy mostanában többet volt evezőlapát a kezemben, mint futócipő a lábamon.

Hogyan kezdődött, már nem is emlékszem pontosan. Tavaly nyáron a Duna-parton. Beültünk a hajóba, aztán, ahogy az lenni szokott ott is maradtunk.

Kicsit olyan ez, mint a lovaglás. Kívülről nagyon egyszerűnek tűnik, aztán amikor csinálod, és jól akarod csinálni, rá kell jönnöd, technikailag nagyon van mit tanulni, állóképességeden is van mit fejleszteni.

Duna mellett születtem, Körös mellett töltöttem gyerekorom nyarait, nem ismeretlen terep számomra a vízpart, a vizes lét. Mégis kicsit más ez. Itt nem egy emberről szól a történet, hanem akár 20 emberről is, akik a hajóban ülnek, és így lesz egység.

Tavaly augusztusban a bodyART – mert mi más – női csapatával mérettük meg magunkat először amatőr versenyen. Ez volt a BeCsal (Belépés Családostul) Amatőr Sárkányhajó Kupa. A női csapat mellett indultunk családi futamban is, ahol Boti is evezett. Jöttünk, láttunk, győztünk… érmet is, kupát is vittünk haza.

Tavaly télen letettük a lapátot. Idén…  nos idén nem lesz már így.

Tavasszal alig vártuk, hogy újra vízre szálljunk. Egy szép áprilisi hétvégén kezdődött újra. Rendszeres hétvégi programunk lett az evezés.

A 2014-es sikeres versenyen felbuzdulva újra felmerült a versenyeken való indulás. Természetesen női csapat és bodyART.

Versenyre készülve, már nem csak hétvégenként, hanem hétköznap délutánonként is eveztünk. Munka után irány a Duna part. Cserébe gyönyörű naplemente volt az ajándékunk.

2015. július 25. I. Szobi Amatőr Sárkányhajó Verseny

Balatonszemesi kempingezésből egyenesen Szobra vettük az irányt pénteken délután. Az Ipolykapu Kemping minden várakozásunkat felülmúlta. A balatoni hőség és nyüzsgés után, mintha másik bolygóra érkeztünk volna. A 30 fokos Balaton után kifejezetten jól esett a hűs dunai szellő.

Szombaton délelőtt megérkezett a csapatunk többi tagja is. Terveink szerint estére bulit szerettünk volna rendezni, de az időjárás közbeszólt. Estére leszakadt az ég.

Az egész napot az idővel való versenyfutás jellemezte. Folyamatosan figyeltük az időjárás jelentést, honnan és mikor jön az ígért vihar. Kegyesek voltak hozzánk az égiek, igaz az utolsó fordulót, már csak vízi rendőrség külön engedélyével evezhettük végig.  Mivel nem indult több női csapat, ezért vegyes csapatként indultunk Szobon. Profi csapat is csak egy volt. A döntőt velük vívtuk. Úgy gondoltuk, vesztenivalónk nincs, lássuk, mennyit tudunk. Mi is meglepődtünk, amikor visszanéztük a felvételt a döntőről.

Így tértünk haza Szobról egy tökéletes ezüstéremmel. Estére leszakadt az ég, megjött a hidegfront, ezért az esti ünneplés akkor ott Szobon elmaradt.

Mi még maradtunk a kempingben, vasárnap sétáltunk egyet az Ipolyhoz, aztán felültünk a kis vonatra és eldöcögtünk Márianosztrára és vissza. Este senkit sem kellett altatni.

2015. augusztus 20. BeCsal (Belépés Családostul) Gödi Sárkányhajó Kupa

Újra hazai pályán. Egy éve itt kezdődött minden. Megint egy hajóban ült a bodyART női csapata. Más női csapat híján a mix hajók között indultunk, harmadik helyet értük el. Ez így tökéletes eredmény.

2015. szeptember 26. XI. Sárkányhajó Fesztivál, Székesfehérvár

A szobi sikeren felbuzdulva, nagy fába vágtuk a fejszénket. Méretessük meg magunkat Székesfehérváron, a profik között. Egy biztos, nem a legsikeresebb, de a legnagyobb létszámú és egymásnak leghangosabban szurkoló csapat volta miénk. Nem zavart senkit, hogy az eső legtöbbször esett. Az összes meghirdetett versenyszámban elindultunk. Volt bodyART női hajó, volt Szabad Sárkányok mix hajó és Szabad Sárkányok férfi hajó.

Női csapatunk, hősies küzdelemben, minimális különbséggel maradt le a dobogóról a 200 méteres versenyen. 2000 méteren egyetlen tiszta női csapatként álltunk rajthoz. A fiú csapatunk 2000 méteren bronzérmet hozott. Egy biztos, a Csónakázó-tó  a mi hangunktól volt hangos azon a délutánon.

Újdonság volt a hossz, 2000 méteres táv. Eddigi versenyeinken 200 métert eveztünk, és most ennek tízszerese várt ránk. Ráadásul fordulásokkal. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen is egy hosszabb távú verseny. A futáshoz próbáltam hasonlítani fejben, hiszen ott is be kell osztani az erőt. Én pedig pont ezért szeretem a hosszabb távokat. (Előfordult már, hogy az első néhány kilométeren megkérdőjeleztem épelméjűségemet.) És bizony bejött. Sokkal jobban tetszett a 2000 méteres verseny, mint a 200 méteres.  Szerencse, mert a versenyszezon még nem ért véget. Hátra volt még egy verseny Bánkon, hosszú távval.

2015. október 10. Bánki Évadzáró Sárkányhajó Verseny

Amatőr csapatként a profik között evezni? A székesfehérvári verseny tanulságos volt. A tapasztalatokat igyekeztünk Bánkon hasznosítani.

Az időjárás hozta a formáját, hűvös, nyirkos idő volt. Olyan, amikor az emberek otthon maradnak és egy jó kávé, tea és süti mellett beszélgetnek. Csakhogy ezek az emberek nem mi vagyunk.

A víz melegebb volt, mint a levegő. Sebaj, majd bemelegszünk, ha evezünk. Indult a bodyART női hajónk és a Szabad Sárkányok mix hajónk.

Első versenyszám a 200 m mix hajóé volt. A verseny 2 fordulós volt, úgy terveztük, hogy az első 200 m után gyorsan helyeket cserélünk, hogy ismét nagy létszámú társaságunkból mindenki evezhessen. Persze, hogy nem így lett. Azonnal fordultunk vissza a második körre. Most már senki nem fázott.

A lányok, köztük én is, enyhén paráztam, hiszen nekünk lesz még egy 200 méteres versenyünk, és ott a hosszú táv is, ahol szerettünk volna beülni a hajóba. Ennek ellenére beleadtunk apait-anyait. Meg is lett az eredménye. Nyertünk, megvan az aranyérem.

Másodszorra a női csapatok versenyében szálltunk vízre. Amatőr csapatunk ismét a profik között is induló lányok csapatával vívta meg a csatáját. Hab a tortán, hogy arról volt szó, csak egy kört megyünk, kettő lett belőle. Szerencsére ezután a hosszú táv rajtjáig volt egy kis pihenőidőnk.
A női csapatok versenyében egy ezüstéremmel lettünk gazdagabbak.

Már csak egy versenyszám volt hátra. 5 kör a Bánki-tóban. Megoszlanak a vélemények a távolságot illetően, de azt hiszem, nincs jelentősége, mert  többségünknek ez volt versenyen egyszerre leevezett leghosszabb távja.

Egyik amatőr csapat visszalépett, így megúsztuk azt, hogy a profi csapatokkal együtt evezzünk. A negyedik rajt volt a miénk. Az elsőként rajtoló csapat már a tó másik végén járt, mikor mi elindultunk. Persze ez semmit sem jelentene, hiszen az időeredmény számít.

Végre mi is elindultunk. Mivel lassabb a tempó, mindenki jobban tudott figyelni a technikára is. Utolértük a 3. hajót. Megelőztük. mentünk tovább. Utolértük a 2. hajót. Megelőztük. Akkor már éreztem, hogy itt valami nagy dolog van készülőben. Utolsóként indultunk és előttünk már csak az elsőként elindult hajó van. Annak is a nyomában vagyunk. Őket már nem előztük meg, csupán néhány másodperccel mögöttük siklottunk be a célba.  Nem kell hozzá matekzseninek lenni, hogy ha  az egy perccel előttünk rajtoló után néhány másodperccel érünk célba, az több, mint valószínű, hogy a győzelmet jelenti. És igen! Megcsináltuk! 5000 méteren is aranyérmesek lettünk.

Azt hiszem, nemtől és kortól függetlenül, menthetetlenül egy Csapat lettünk. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy hajnalig, mit hajnalig, másnap estig folytatódott az ünneplés. Aki ott volt tudja, aki nem, az meg képzelje el. Vasárnap azért kipihentük az evezés fáradalmait egy kellemes wellness formájában, majd egy kései, de annál finom ebéddel zártuk a hétvégét.

Most pedig elérkezett az a szent pillanat is, hogy ebben az évben nem futócipőt fogok cserélni, hanem evezőt veszek. Szépet, jót, könnyűt.

Mert idén sajnos, vagy nem is annyira sajnos nem gyűjtöttem annyi futó kilométert, hogy indokolt legyen a cipőcsere. Ellenben az evezést terveink szerint télen sem hagyjuk abba. Irány a tanmedence.

 Forrás: www.u-szeged.hu; paddles.braca-sport.com ; youtube