Az előző diéta során gyakorlatilag számolatlanul döntöttem magamba a tejtermékeket, legyen az joghurt, tej, túró, kefir. Tejoholista lévén szomorúan tapasztaltam, hogy egy-egy uzsi-joghurt után meglehetős diszkomfort érzetem támad. Ahogy teltek a napok, egyre rosszabb és rosszabb lett a helyzet. Gyanítottam, hogy valószínűleg laktózérzékeny vagyok, és ez röpke másfél év múlva, - amikor a cukorterheléses vizsgálatot csináltattam az IR-gyanú miatt - egy külön vizsgálat során be is bizonyosodott. Elég nyilvánvaló volt, mivel ha nem ettem tejterméket, nem volt gond, ha ettem, akkor viszont volt.
(Szerintem abba, hogy gyakorlatilag tojtam a diétára, ez a laktóz-gond is belejátszott.)
A folyamatos kilószaporulat miatt viszont mégiscsak kénytelen voltam keresni magamnak valami diétát. A két évvel korábbi rekordfogyásom során a mozgás, és a "tudatos" étrend most is logikus lett volna, de valahogy nem ragadott el annyira a hév, mint korábban. A számmal ugyan maximálisan tudtam, hogy mit kell csinálni, tehát beszéltem róla, de tenni nem nagyon akaródzott. Igyekeztem azért odafigyelni, de nem tettem oda magam, nem csináltam mindent úgy, ahogy kellett volna. Viszont, habár nem zabáltam táblaszám a csokit, mégsem fogytam, sőt, híztam. Ekkor mentem el laborba, saját kontóra, mert a háziorvosom a korábbi TSH értékemet jónak titulálta. Naná, belül volt a referenciatartományon.
A laborban TSH-t, T3 és T4 hormont is néztek, inzulin- és glükózterhelést, valamint laktóz és glutén intoleranciát is. A laktóz pozitív, a glutén negatív lett, az inzulin terhelésem nem kifejezetten jó, és a TSH-m is magasabb volt, mint a referenciatartomány felső határa (4,26. Erre később a háziorvosom azt mondta, hogy még ez sem magas, mert az ő laborjukban 4,9 a felső határ...).
Na, ekkor mentem el endokrinológushoz. Aki felírt egy remek CH diétát, heti 3x30 perc mozgást, meg néhány bogyót. A CH, és kalóriaszámolgatásról már ugyan volt némi fogalmam, de amint kicsit utánanéztem, és jöttek a glikémiás index, gyors CH, lassú CH, fehérje és zsír aránya, mi mindenre kell odafigyelni, mikor kell enni, mennyit kell enni, mikor mennyit kell enni, mi a jó, és mit hajítsak ki a szekrényből, és így tovább...
Ha egy szóval kellene jellemeznem ezt az egészet, akkor azt írnám, hogy KÁOSZ, a javából.
Hiába van meg ugyanis az elméleti tudás, hiába olvastam össze könyvtárnyi szakirodalmat, halovány lila segéd fogalmam sincs az egészről.
Többek között ezért is mentem el a Mandulaliget tanfolyamára, de ez már a következő poszt témája lesz... :)
