Emlékezetesre sikerült sikerült múlt vasárnap a futás.
Délelőtt templomban voltunk. Néztem ki az ablakon és igen, nem a prédikációra figyeltem, hanem az időjárást figyeltem. Akkor váltott a havazás esőbe és az járt az eszembe, hogy a ma sem lesz havas futás, sőt ha így folytatódik, még futás sem.
Egyszer csak arra kaptam fel a fejemet, hogy az atya azt kérdez, ki szeret futni, ki szokott futóversenyekre járni.
Hm? Mi van? Hol vagyok? Ki olvas a gondolataimban? Megdöbbentem ám!
Az útválasztásról beszélt az atya, a startvonalról, a megtérésről...
Azt hiszem Felsőbb Körökből kaptam jelet, hogy jó utat választottam. Igaz, nekem nem megtérni, hanem visszatérni kell, mert egy ideje győzködöm magamat.
Még csak nem is új, járatlan útra léptem, hanem csak simán visszatértem egy már bejáratott útra. Biztos vagyok, hogy jó lesz.
A startvonalhoz álltam.
