A múlt héten ünnepeltem a 3. szülinapomat. Pontosan három évvel ezelőtt március 15-én húztam fel ama bizonyos piros futócipőt.   Most az a tipikus félig üres, félig tele pohár esetét érzem. Hogy miért? Tavaly ilyenkor a félmaratonra készültem. Huhh,kimondva is borsódzik a hátam. Én, aki tornából…

A tavasz közeledtével én is új dimenzióba lépek. Végre! Újra élőnek érzem magam. Újra futhatok. Igaz, még lassan, megfontoltan, de határozottan. Márciust egyből futással indítottam. Elsején, vasárnap 6,5 km. Kicsit bizonytalanul még, de boldogan.     Mivel rossz időt mondtak a hét második…

A gyermekeim nem arról híresek, hogy falják a csokit. Nem is tudom, én mikor vettem utoljára nekik. Ha esznek, akkor is az étcsokit. Így aztán a csokiünnepek után mindig marad egy egész rakatnyi csokimikulás, csokinyuszi. Most a csokimikulások áldozták fel magukat. Olyasmit szerettem volna, amit…

Kislányom a héten ünnepelte az ötödik születésnapját. Úgy elszaladt ez az öt év. Bár nagyon sok minden változott azóta, hiszen amíg őt vártam kezdtem az életmódváltást, futni is ennek részeként kezdtem három éve. Mint afféle igazi mai gyerek, ő szülinapi partyt szeretett volna magának, kis barátait…

A nagy víz partján….  A Balaton számomra egy fogalom. Az Ultrabalaton pedig a fogalom fogalma. A tavalyi kör után csak azt tudtam, hogy még szeretném körbefutni a tavat. Ha más versenyre nem is megyek 2015-ben, ezt nem hagyhatom ki. Hogy miért kell körbefutni?  Mert ott van. Mert jó buli, jó…