Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány….. Vajon ki ő? :)
Persze, hogy én. Csuda jó futólábaim vannak, igaz? Azóta sem sokat változott.... és a cipő is megvan még.
Egy éves voltam,amikor kiderült, hogy van egy kis gond van a szívemmel. Az akkori irányelvek szerint, remélem azóta már ezek megváltoztak, el voltam tiltva az erősebb mozgástól
Elég nagy butaság volt, mert meg kellett volna keresni azt a mozgásformát, amit szívbetegként is lehet végezni. A mozgáshiány következtében világéletemben súlyproblémákkal küzdöttem. Gyerekként még nem volt vészes, de jött a kamaszkor én meg híztam, híztam, híztam…
Végül 16 évesen megoperáltak,de maradt egy kis billentyűszűkületet, ami nem olyan fokú, hogy problémát okozzon. Fiatal lányként elegem lett magamból, jöttek a fogyókúrák, de még mindig minimális mozgás mellett.
Pár év múlva felnőttként úgy döntöttem igenis képes vagyok a sportra, ha mértékkel csinálom, nem igaz, hogy nem megy.
Jött a aerobic, step aerobic, kardioedzések…. a futás nem nyerte meg a tetszésemet, ekkor még. Nagyon jól éreztem magam a bőrömben, a sport az életem részévé vált.
Aztán jött a családalapítás, egy gyerek, két gyerek, mozgás hanyagolva, kilók pedig csőstől jöttek rám. A szoptatás befejezése után közel a 100-hoz megráztam magamat, ez így nem mehet tovább.
Elővettem a jól bevált fogyókúrás módszereimet, de az első 10 kg mínusz után megállt a fogyás, bármit csináltam, amennyit bírtam tornáztam is, semmi nem mozdult.
Orvoshoz mentem, mert arra gondoltam, a hormonjaim hülyültek meg. Nem jártam messze az igazságtól, mert kiderült az inzulinrezisztencia .
Ennek a kezelése 4 pilléren alapul, az étrend, a TESTMOZGÁS, a gyógyszer és a lelki háttér.
És láss csodát, működik....
Most megkérdezhetitek, hogy ehhez miért kell blogolni?
Három igen egyszerű ok miatt.
Először is számomra a nagyon jó kontrollt jelent. Az első naplómat az azóta már megszűnt Jegeskávé oldalán vezettem. Azután következett az első szárnypróbálgatás.megalkottuk a MicsodaFutóNőket. Az ezen az oldalon írt bejegyzéseket az Egyszer volt menü alatt lesznek olvashatók majd.
Az elmúlt évben kicsit engedékenyebb voltam magamhoz. Most itt az idő a vakvágányról a helyes útra visszatérni. A kicsit más célok, a hangsúlyosabb a támogató szándék új blog megalkotására ösztönzött.
A második ok, amiért a Futhatnékom blog megszületett, az az, hogy tulajdonképpen én nagyon hálás vagyok annak, hogy diagnosztizálták az inzulinrezisztenciát.
Nem! Nem annak örülök, hogy életem végéig tartó állapotba kerültem, ami miatt szigorú rend szerint élek. Hanem azért, mert ez segített, hogy megismerjem magamat és olyan életmódra váltsak, amelyet az életem során követnem kell, de őrzi, védi az egészségemet. Ezen az úton a PCOS Alapítvány indított el és kísér a mai napig.
Önkéntese voltam az Alapítványnak, a szívem úgy diktálta, hogy segítsem a munkájukat ezzel a bloggal.
A harmadik ok egyenesen következik az előzőekből. Ha írásaimmal csak néhány embernek tudok segíteni, már megérte. Szeretném megmutatni, hogy igenis harmonikus és teljes életet lehet élni így is, dolgozó családanyaként, csak egy kis odafigyelés és szervezés kérdése.
Volt ám egy ráadás is. Egy teljesen új kihívás számomra.
2015-ben, immár másodszor indultam az Ultrabalaton versenyen, ezúttal az UrBanChallenge csapattal. Csapatunk a Bátor Tábor Élménykülönítményeként indult a Balatont körbefutni, így támogatva a súlyosan beteg gyerekeket. A gyerekkoromra visszatekintve, úgy gondolom egyértelmű, hogy miért tudtam azonosulni e céllal.
"Lépd át saját határaidat a sportban, és eközben tégy egy jó ügy érdekében is, fantasztikus társaságban."
2015-ben sikerült a Kör.
2016-ban újra körbefutjuk.
Fogadjátok és olvassátok szeretettel!
Források: PCOS Szívügy Alapítvány
