Minden jó, ha a vége jó!
Kicsit javítottam a lelkiismeretemen a hétvégén, ami a sportot illeti, de a vasárnap a szó szoros értelmében elfújták a terveimet.
A történet ott kezdődött, hogy néhány hete pakoltam ki a bevásárlást az autóból és kicsit elszámítottam a csomag súlyát, jól meghúztam a derekamat. Gyakorlatom van benne, a kezelésében is. De az elmúlt időszakban - hála néked body art, úszás, futás - semmi gondom nem volt, nem is volt itthon készleten se tapasz, se gyógyszer. Aztán beszereztem és kikúráltam magamat. Legalább is azt hittem.... De mégsem volt az igazi.
Derekam és a forgóm kiabált, hogy figyelj már rám!
Így megbeszéltük, hogy oké, értem én! Nem vagy már mai csirke, ha pihenni akarsz, pihenj, csak ne hagyj cserben!
Ennek oka, hogy a hétköznapokat sport nélkül, pihenéssel töltöttem.
Az egyik ilyen pihenős napon bogarásztam a neten, amikor láttam egy hirdetést, eladó biciklikről.
Tervezem majd egy tuti bringa vásárlását, de mindig van fontosabb. Ráadásul, amíg a kisebbik gyerkőc nem kilométer biztos, és nincs rendes bringája, addig én sem tervezek nélkülük hosszú távú túrákat. Az esetleges versenyekre, pedig tudok bérelni profi bringát.
A jelenlegi jószágom kiszolgálta magát, csörög, zörög, hosszú útra nem is merek elindulni vele.
Lényeg, hogy visszakérdeztem a hirdetett biciklire. Kiderült, hogy a szomszéd településen van, és nem csak a hirdetett bringa, hanem más, tetszésemnek való is van.
Így aztán szombaton délelőtt meg is néztem őket. És beleszerettem egyikbe. Nem egészen olyan, mint ami a hosszútávú terveimben szerepel, de ilyet is nézegettem már. Osztottam, szoroztam: arra amire most nekem kell még néhány évig, tökéletes lesz.Délután felültem a vonatra, visszamentem, megvettem és hazatekertem vele. Mert az időjárás is ezt akarta.
PIROS. Összteleszkópos és hazafelé tekert 8 km alatt tökéletesen viselkedett. Olyan, mintha régi ismerősök lennénk.
A héten végre sportoltam is. Olyan jól esett, olyan felszabadult lettem, hogy még kellett valamit csinálnom. Futással kacérkodtam, de besötétedett.
Úszás lett a folytatás. 2000 m-t úsztam, csillagos ég alatt a kivilágított medencében. A plusz örömöm pedig, hogy egyre több megy gyorsúszásban.
Szégyen, nem szégyen négy éves korom óta úszok rendszeresen, de gyors úszás valahogy kimaradt, nem szerettem. Most kezdek ráérezni... Hiába na! Vannak dolgok, amihez meg kell érni az embernek. Legalább is nekem.
Terveztem vasárnapra futást is. De a szél elfújta. Futok én esőben, hóban, fagyban... De a szél..., na az ellenségem. Nem kockáztatom az arcüreggyulladást, úgyhogy maradtam itthon.
De minden jó, ha a vége jó! Nem telt el mozgás nélkül a hét! s mindjárt itt a következő.
Képek: http://edzesmindenkinek.hupont.hu/, http://gerinces.hu, http://www.telesport.hu, http://www.keepcalm-o-matic.co.uk
