Most minden tekintetben medvének érzem magamat. Leginkább téli álmot aludnék. Pedig nagyon fel kellene már ébrednem!

A tavalyi második félévi teljesítményem egy üres lap. A K&H maratoni váltó után gyakorlatilag eltűnt az érdemi futóteljesítményem.

Augusztusban készültem a Velencei Tavi túratriatlonra. Úszni jártam, bringáztam sokat. A futás kevésbé volt hangsúlyos, a meleg miatt. Sajnos a hajnali futásokról korai munkába indulás miatt le kellett mondanom, este pedig a nyári szünetüket töltő gyermekeim foglaltak le. Mivel a túra/futó táv csak 8 km ezen a versenyen, nem tartottam tőle, hogy gondot okoz. Az úszótávnak emeltem a tétet, mert 1500 m-re készültem, szerencsére gond nélkül.

A nyaralásunk utolsó napjára esett volna a triatlon. Persze, hogy nem módosították a dátumot, pedig bíztam benne, mert bizonytalan viharos időjárás volt azon a héten. Mi más lett volna, hiszen nyaralni voltunk a Balatonnál.

Nálam pedig győzött az anyai szív és nem voltam képes otthagyni a gyerekeket. Pedig a logisztika jó volt. Én hajnalban felültem volna a vonatra, úszok-kerékpározok-futok-kerékpározok, ők délelőtt még Balatonoznak, otthon pedig találkoztunk volna este.  De az egy hétig, menetrend szerint érkező viharok után végre jó idő lett az utolsó napra. Ott maradtam.

Aztán valahogy minden elromlott bennem. Elindultam a lejtőn lefelé.
Folyamatosan fáradt voltam, szétestem, alattomosan kúszott felfelé a mérleg és nem az izomtömeg növekedése miatt.

Lemondtam a WizzAir félmaratont, nem éreztem magam elégnek hozzá. A Spar Maraton váltója is elúszott, a BSI vasárnapról szombatra datálta a verseny, az én elsős kisfiamnak éppen azon a napon volt az ismerkedős osztálykirándulása.

Én pedig egyre rosszabbul éreztem magam a bőrömben….

Megráztam magam, ez így nem mehet tovább, ki kell deríteni mi a probléma. Bónuszt kaptam az élettől megint. Bebizonyosodott, amire már régóta gyanakszom, csak mindenki legyintett rá, hogy bizony beállok a sorba én is, alulműködik a pajzsmirigyem. Tényleg lassan népbetegségszámba megy ez is.

Olvastam egy írást róla, hogy mi lehet a szinte járványszerűen terjedő pajzsmirigyproblémának a háttere. Érdemes elgondolkodni rajta.

Egy szó, mint száz, most újra- vagyis inkább finomhangoláson vagyok.
Próbáljuk belőni a gyógyszeradagomat, ami nem kis időbe telik. „Öröm az ürmöben”, hogy úgy tűnik az inzulinrezisztenciám a diétának és a sportnak köszönhetően annyit javult, hogy megpróbáljuk ezekre a pillérekre alapozva, gyógyszer nélkül szinten tartani. A mérleget is sikerül lassan legalább lefixálnom.

És, hogy mégis miért dörmögök? Mert a pajzsmirigyemre kapott gyógyszer a pulzusomat emeli.  Ördögi kör ez… A billentyű szűkületem miatt kell a pulzuskontroll. Nincs ezzel baj, gyakorlott vagyok benne, így csinálom kezdetektől. Ennek következménye az alacsony tempóm. Ez sem baj. Tudom, elfogadtam, jó ez így, a versenyeken a végére, a busz előtt pont befutottam.

Na de most? A megfelelő pulzustartományhoz lassan már negatív előjelű perccel futom a kilométereket. De még ez sem lenne baj, mert futok én így is örömmel, élvezettel.

Csak….  Csak éppen ezzel a sebességgel a versenyek kilőve, max. a busz utánfutója lehetek.

Nehéz döntések várnak rám, hogy mitévő legyek a tavaszt illetően.

Ami biztos az az Ultrabalaton. Ott nincs tempó-elvárás, a gyorsabb csapatársaim kiegyenlítik, amit én elvesztek. Ezen a versenyen a tempónál és a szintidőnél is sokkal fontosabb lesz a küldetésünk, a Bátor Tábor Élménykülönítményeként.

De mi legyen a Vivicittával? Tavaly első és remélem nem utolsó félmaratonomat ott futottam. 

A Vivicittá futásom hagyományosan a PCOS Alapítványé. De mekkora távot merjek vállalni? 

7 km? Hááát….

10 km?  Lehetne….

Most úgy vagyok, hogy a 10 km-t céloztam be magamnak. De nem jelentkeztem hivatalosan. Meglátom, mi történik áprilisig, és ha úgy érzem, akkor az utolsó pillanatban nevezni fogok.

Azonban, ha nem is futok a 10 km-es klasszikus távon, akkor sem marad ám ki a Vivicittá.

A bölcs szervezők 2 naposra tervezték a programot. Így az első napon végre jut idő a családi futásra is, végre benevezhetem a gyereket is egy országos eseményre.

Hogy a lelkem is rendben legyen, futunk az Alapítvány színeiben és sétálunk a Szív Kicsi és Nagy Bajnokaival, vagyis a szívbeteg gyerekekkel.

Képek: http://www.farkasnora.hu; http://irokestanulok.blogger.hu; http://www.orvosok.hu; http://fusscsiga.blog.hu; http://ultrabalaton.hu/; http://elmenykulonitmeny.hu/; https://www.facebook.com