Egy szó, mint száz, bebizonyosodott ama bölcs mondás igazsága, a két lóról és egy fenékről.

Bárhogy osztom be minden percét a napomnak, hiába érzem néha úgy magam, mint a nyuszi abban az elem reklámban, nem fér bele a 24 órába vagy 7 napba mindaz, amit szívem szerint tennék.

"gyerekmunkamosásfőzéstakarításvasalásanyanőegyedülóvodaiskola"
"tanulásjátékkarácsonyikészülődésénidőéletmódportolnikénefáradtvagyokALUDNIKÉNE".

Soha véget nem érően.

Így aztán, arra jutottam, hogy ahelyett, hogy hadakoznék a sors ellen, megelégszem azzal, amim van:  rövidebb futások, kevesebb edzés hetente. El kellett engednem, mert többet ártottam magamnak a túlhajtással és a lelkifurdalással, mint amennyi hasznom származott belőle.

És az élet kompenzál. Ha kilométerben mérem, akkor sokkal kevesebb van hetente, ha órában mérem, az is kevesebb valamennyivel. De ha nevetésben, vidámságban és változatosságban mérem, akkor több, sokkal több jut nekem. 

A magányos esti futások száma csökkent, de van helyette vasárnap reggeli futás  a gáton, futótársakkal. Ahogy jól esik, ha kocogva úgy, ha gyalogolva, akkor úgy, tornát közbeiktatva. Én! Másokkal! Nem egyedül! Futni!

Erre varrjak gombot?!  Az odáig rendben van, hogy várom a vasárnap,  hogy futni menjek. Ilyen előfordult már velem. De hogy nem egyedül!  Na ilyen nem volt még  nem volt futóéletemben.

Aztán ott van még a bodyART.  Már írtam róla. Sőt sütim is van hozzá. Multifunkcionális edzésesem. Egyszerre erősít, nyújt, lazít, kikapcsol. Pontosan ilyenre van szükségem a tömörített napjaimban. Arról nem is beszélve, hogy óra után mindig marad idő egy kis tereferére is.

Előbb-utóbb befagy a Duna.

Izgalmas időszak következik az evezést illetően is. Na azért nem a Duna jegén.  Bár, így belegondolva mókás
dolog lenne.  Lehet, talán ki kellene próbálni. Azért nem vagyok ilyen elvetemült.

Bár lehet, hogy mások számára már az is elég bizarr, hogy az ember egy szobában evez, hajó helyett egy virágláda szerű dologban ülve, egy vízzel teli szerelőaknához hasonlító medencében, mindez  mint egy balett teremben, tükrökkel körülvéve.

És mindez még tetszik is! Mert most van itt az ideje és a helye, hogy javítsuk, tökéletesítsük az egyelőre nem igazán tökéletes technikánkat.

Egyébként pedig ha az izomlázzal, mint mértékegységgel meghatározható a tanmedencés evezés hatásfoka, akkor biztosan állíthatom, hogy magas fokozaton dolgozunk.

Az izomláz ellen pedig kiváló mozgásforma az úszás.  A heti több, kevesebb sport megkoronázása  a vasárnapi délutáni úszás. Lassan valóra válni látszik egy régi vágyam, hogy megtanuljak végre normálisan gyorsúszni, anélkül, hogy kiinnám a fél medencét. Csak azért nem az egészet, hogy maradjon azért másoknak is.  A békatalppal leúszott medencehosszok, pedig erősítik a combizmot is, hogy aztán szépen lassan, újra emelkedjen majd a heti futásmennyiségem is. 

 Na és így máris kerek lett a világ. 

Ebben a kerek világban pedig benne foglaltatik az a lelkes kis csapat, akik benne vannak az áLmokfutásomban, akik ha nem lennének,  biztos kudarcként élném meg az elveszett kilométereimet. Így aztán, hogy egy másik bölcs mondásfélével zárjam sok kicsi sokra megy, vagyis egységben az erő.

Fényképek: english.cntv.hu, panoramio.com, facebook, szabomo.hu