Előre bocsátom, hogy ezek most nem lesznek örömtől túlcsorduló sorok. Az alap-pillérekkel nincs baj,
a szekér halad, csak kicsit sok rajta a súly (hogy nyomdafestéket tűrően fogalmazzak).
Nem akartam én öregasszony módjára az emlékeken melankóliázni, de óhatatlanul eszembe jutott.
Ráadásul Facebook barátunk szemtelenül a képembe vágta a képeket, hogy mi is volt egy évvel ezelőtt.
Nem mese, nem álom, bizonyíték, hogy meg tudtam csinálni. Lefutottam hivatalosan is a félmaratont a Vivicittán. Az elsőt, de még mindig bízom benne, hogy nem az utolsót. Tavalyi érzéseimről így írtam: Az enyém!
Most is futok. Ráadásul sokkal-sokkal többet, mint sokan mások. Az életem része. Élvezem is. Most tényleg csak magamról szól, magamnak csinálom. Nincs konkrét cél, csak az örömfutás.Na de akit egyszer megcsapott a nagy futóversenyek szele…. az bizony széllel-bélelt marad….
A múlt hét végén úgy indultam el futni, hogy ha sikerül egy elfogadható idejű 10 km-t futnom, akkor mégiscsak benevezek a 10 km-es távra. 11,5 km-t futottam. Jó volt, élveztem is. Csak hát a tempó, na az nem versenyképes.
A heti esti futásom is megvolt az 5 km-rel, nincs új a nap alatt. A futás nélküli napokra elővettem a taposógépet, este jó móka.
Tapostam is rajta 4 és 2 km-t. A hulahopp karika is. El is felejtettem, milyen jó izomlázat tud szerezni, pláne egy kis sóval megtöltve.
Egy szó, mint száz azért halad a szekér, ha lassan is. Mégis ott az a fekete felhő a napsütésben
A fő gondom a pulzusom. Ördögi körben vagyok, amiből egyelőre nem találom a kiutat. Pedig keresem égen-földön. Most már inkább a padló közelében.Az alapszituáció adott a veleszületett szívbillentyű szűkületemmel. Együtt élek vele, több mint 40 éve, a futással is barátok, pulzuskontrollal, odafigyelve, kiegyezve a lassabb tempóval. És persze az orvosi kontroll sincs hanyagolva. A tavalyi félmaraton előtt voltam kontrollon, terheléses vizsgálatot is csináltunk, „jól terhelhetőnek” minősíttettem.
Tavaly a félmaraton után jött a Coca-Cola Női Futás 17 km, az Ultrabalaton 28 km,a K&H maratoni váltó a Szív Bajnokaival.
Készültem a Velencei Tavi Túratriatlonra, amit végül a családi nyaralás miatt lemondtam, mert nem volt szívem a gyerekeket ott hagyni, hiába, na, ANYA vagyok.
Azért az IronGirlt megcsináltuk, bár már nem volt felhőtlen a siker.
Aztán elromlott valami. Nagyon. Itt volt az ősz, itt volt újra… de nem volt szép nekem.
Elúszott minden. A WizzAir-t lemondtam, mert nem éreztem elég erőt hozzá okulva az IronGirl tapasztalatain. A SPAR-t az iskola húzta keresztbe, a Mikulás-futást az arcüreg- gyulladásom hiúsította meg.
A téli alapozás gyakorlatilag a ködbe, akarom mondani a köhögésbe veszett. Októberben elkezdtem a köhögést, márciusig abba sem hagytam. Ebben is kitartó vagyok. Talán most már legalább ebből gyógyultnak tekinthetem magamat. Ennyivel előrébb vagyok végre.
Akkor mégis mi az, ami nem jó?
Az a bizonyos ördögi kör, na, az fogva tart. Az szívem miatt, meg egyáltalán az egészségem miatt, nagyon figyelni kéne a súlyomra. Rendben is volt tavaly nyárig. Aztán elindultam a lejtőn. De megint sikerült megállni. Csak a fék behúzásához szükség van a pajzsmirigy gyógyszeremre. Igen ám, de ez együtt jár azzal, hogy a pulzusom magasabb az átlagnál, különösen terhelésre. Na, most akkor melyik kezembe harapjak? Egyikbe sem. Ekkor van a MOST.
Pulzuskontroll. Nagyon lassú tempó. Szintidős futóversenyek nélkül. Úszás. Bicikli. BodyArt, már ha odaérek.
Orvosi kontrollok újra.
A falra pedig kitűzöm a Zima doktor Szív Bajnokainak oldalán megosztott idézetét:
" A futás elkezdéséhez nem kell jó kondi, a kitartó, rendszeres futás hozza meg a testi lelki jólétet!"
Éééééés! Megyünk gyalogolni és családi futni a Vivicittán a gyerekekkel és a Coca-Cola 10 km-es távját azért bevállaljuk, mert mégiscsak női futás.No meg persze az Ultrabalaton!
Mert ott ugye küldetésünk van!
Csak BÁTRAN....!
Az Urbán Challenge csapatával jótékony céllal állunk rajthoz a 2015. május 30-31-i Ultrabalatonon a súlyos beteg gyerekek élményterápiás táboroztatásával foglalkozó Bátor Tábor Alapítvány élménykülönítményeként tagjaként.
Kérlek támogass bennünket.
Hidd el, sok kicsi, sokra megy. 1000-2000 forintnyi adományod biztosan jó célt szolgál, a beteg gyerekek arcára mosolyt csal, reményt és hitet ad.
Adományaidat ezen a linken keresztül juttathatod célba:
http://www.elmenykulonitmeny.hu/banki.dora
Ugye, hogy nem is olyan rossz a helyzet. Félig teli az a pohár.
"Láttam futókat, akik mire beértek,az élboly már lezuhanyozott, megebédelt és még szunyókált is egyet, mégis GYŐZTESNEK érezték magukat és a világon semmiért nem cserélték volna el ezt az érzést. Hiszen mi másért futunk ha nem ezért? Hogy megtudjuk képesek vagyunk-e legyőzni félelmeinket, hiszen a célszalag, amit átszakítunk,nem az amit az önkéntesek tartanak, hanem az amit álmainkban felállítottunk .Nem az-e a győzelem, amikor próbára tudjuk tenni a testünket és az elménket, megkeresni határainkat és ráébredni,hogy sikerült őket meghaladni, az álmainkat fokozatosan megvalósítani?..." (Kilan Jornet)
Ennyi.
Képek: http://telkiegeszsegcentrum.hu,gabci.bloglap.hu, kilato-hidegkut.hu
