Futhatnékom, avagy a második pillérem

Te/Lehetetlen?

2015. január 30. 20:17 - P.D.Dia

1339681661_5825-freeclimber-f.jpgAmikor nagyon elegem lett abból, hogy hogy nézek ki, elkezdtem azon gondolkodni, hogy mit sportoljak. Abszolút laikusként a futás mellett döntöttem, mondván, az a legolcsóbb sport. Kell hozzá egy cipő, az útvonal meg ingyen van, 'oszt kész. Ennek majd fogok egy külön posztot szentelni, amiben elmagyarázom, hogy ez miért nem feltétlenül igaz.

Vettem egy cipőt. Egy Nike hogyishívjákot. Megvettem, mert rózsaszín volt, meg szürke. Fontos tényezők!

Elkezdtem az "Első 5 km-em" edzéstervet, és ha nem is 6, de 8 hét alatt valóban eljutottam odáig, hogy lefutottam egyben 5 km-t, igaz, nem az ajánlott 30 perc alatt. Állati büszke voltam magamra, hogy én, akinek a futásról annyi volt a véleménye, hogy "fusson, akit kergetnek", egyben lefutottam annyit, amennyit előtte egész életemben összesen nem.

Ez volt 2013 áprilisában indultam a Vivicittán, és nettó 49 perc valahány másodperc alatt lefutottam a 7 km-es távot. És a 2013-as év kb itt be is fejeződött, már ami a futást illeti. Jött egy lakásfelújítás-költözés, még szeptemberben futottam vagy kettőt, csak, hogy meggyőződjek róla: megy ez még, majd télire eltettem a cipőt (még mindig a rózsaszínt!), és nem foglalkoztam az egésszel.

Fontos momentum volt viszont egy munkahelyi változás: én másik pozícióba kerültem, az én helyemre pedig jött egy új csaj. Az új csaj pedig jelen blog tulaja, Dóri. :)

Ő októberben a Spar után jött hozzánk dolgozni, energiával tele, és olyan lelkesedéssel beszélt a futásról, hogy nem lehetett nem hinni neki.

2014 márciusában az ő hatására kezdtem el újra futni, a már korábban megénekelt másfél kilométerrel, amiből csakhamar 7 lett, és habár a Vivicittán a 3,2-re adtam le a nevezésem, úgy döntöttem, hogy átnevezek a 7 km-re. Dóri akkor futotta az első hivatalos félmaratonját, és amikor befutott, elintézte nekem az átnevezésem. A versenyen az időm csak egy kicsit volt rosszabb, mint egy évvel korábban, de büszke voltam, hogy sikerült.

Május elején elkezdtem használni a korábban vett pulzusmérőmet, amely elég valószerűtlen értékeket mutatott. Konkrétan terhelésre 180-190 körül járt, de azt gondoltam, hogy biztos a készülékben van a hiba (mint kiderült később, nem). Májusban volt a Coca Cola, ott a 10 km-t céloztam meg, Dórival az is sikerült. Végig velem futott, és bár utolsóként futottunk be, tojtunk rá magasról. A végén azért jó befutni, mert óriási lelkesedéssel szurkolnak nekünk, és még a nevünket is bemondják. :)

Júniusban vállaltuk a K&H maraton váltót, a Szív Bajnokai csapataként indultunk. Erre a versenyre sikerült beszervezni a Férjet is, így vele, Dórival, és még három "kollégával" kiegészülve állati jó hangulatban ki-ki lefutotta a maga 7,14 km-ét. (Férjről itt derült ki, hogy valószínűleg gepárd volt előző életében, csak tojt az atlétikára.)

Dóri itt már egyfajta kabalaként funkcionált, hiszen eladdig minden versenyemet neki köszönhettem valamilyen okból.

A nyár eseménytelenül telt, és egészen augusztusig jegeltük a versenyeket, mert a meleg nem a barátunk. Augusztusban azonban neveztem az IronGirl-re. Dóri nem akart jönni, de némi könyörgéssel sikerült rávennem, hogy legyen már olyan kedves, és jó ómenként támogasson végig. Ő is nevezett, aztán a támogatásból szó szerint támogatás lett. Két héttel előtte lebetegedtem, lázas voltam (sose vagyok), aztán nyaraltunk, elmaradt a futás. A verseny napján búcsúztam el a külföldre költöző barátnőmtől, nem ettem, nem ittam rendesen, fájt a hasam. Minden tényező adott volt tehát egy remek versenyhez. Ha Dóri nincs, valószínűleg nem csinálom végig. Szegényt azóta is sajnálom, azért, amin akkor keresztülment. :) A Brutálfutás 1.0-n csak szurkolóként vettem részt, ott Zs. és Férj futottak, és egyrészt nagyon jól teljesítettek, másrészt ahogy elnéztem, óriási buli volt. Idén, ha lesz, indulok.

Szeptemberben a Férjjel, ugyancsak a Szív Bajnokai csapataként neveztünk a Wizzair Félmaraton váltóra, és gondoltam, hogy mivel én vagyok az öregebb róka a futás tekintetében, majd én vállalom a hosszabb távot. Enyém lett hát a 11,7 km, övé a 9,4. Én lefutottam, ő lenyargalta. Hát... ez van... :)

Októberben indultunk a NATO futáson is. A szervezés kritikán aluli volt, én érmet sem kaptam. Már nem jutott, mint ahogy frissítés sem. Két hét múlva pedig jött az újabb Szív Bajnokai váltó, a Spar. Flora Maraton Staféta. Négyen neveztünk: Zs. barátnőm, E., Férj és Én. A tervek szerint én futottam volna az elejét, engem vált a Férj, őt E., majd Zs. zárja a sort, ő lett volna a befutónk. A versenyt a választások miatt vasárnap helyett szombatra tették át. Pénteken reggel kiderült, hogy Zs.-nál és E.-nél is lebetegedett a család... Dilemma... Keressünk valakiket még az utolsó pillanatban? Nap közben ezen mazóztam, amikor Dóri csak úgy, foghegyről odavetette, hogy "dehát miért nem csináljátok meg ketten?" Itt néhány pillanatra szerintem megállt az idő, az óra sem ketyegett a falon. Tutira kikerültem a tér-idő kontinuumból. Majd megírtam az ötletet a Férjnek. A válasz az volt, hogy "no way". Természetesen másnap ketten álltunk rajthoz. Én kezdtem, ő váltott, majd én jöttem megint, és végül ő futott be. Az utolsó 100 métert már együtt tettük meg, kéz a kézben. 4:55:51 alatt futottuk le ketten a maratont. Életem egyik legnagyobb élménye volt: együtt futhattam a Másik Felemmel és lefutottam egy félmaratont (ugyan nem egyben, de kit érdekel). Soha nem gondoltam volna ezt magamról.

Ekkor jöttem rá, hogy nincs lehetetlen.

Az év utolsó versenye a Mikulás futás volt. Oda már a Legkisebbet is elvittük, ő volt a puttonyban a jénszajvas. Óriási volt, bár nyilván nem a 2,7 km volt a lényege a dolognak, hanem az élmény. Az pedig csillagos ötös.

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://futhatnekom.blog.hu/api/trackback/id/tr627125419

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása